2010. július 03.
Címszavakban, gyorsan, mert a fiúkat ez nem érdekli. Új fodrász, új frizu, vonatjegy, a még lemaradt dolgok beszerzése. Nyargalás 31 fokban.
Mindenkihez el kellett mennem elköszönni. Furcsa érzések kerítettek hatalmukba, mert olyan ölelésekben volt részem, amit ritkán érez az ember. Nem búcsúztunk, csak elköszöntünk, de mégis valahogy más volt, mint máskor... Csak akkor éreztem ennek a jelentőségét, amikor megláttam barátaim szemében azokat a csillogó apró, titkolt könnycseppeket, amit aggodalmuk, szeretetük jeleként titkon próbáltak elfojtani. Elárulom nem csak a lányokéban... Én nem búcsúzni mentem, csak elköszönni. (Egyetlen ember van akitől nem búcsúztam, de Ő tudja miért nem.) Utána gondolkodtam el, bármi történhet, és ez fontos volt, ez az ölelés. Mindig sírni szoktam ilyen helyzetekben, de most valahogy nem éreztem, nem kerített hatalmába ez az érzés. Remélem nem valami megérzés diktálta belőlük sem.
Ezúton is köszönöm Nektek a segítséget, melyet mindannyian önzetlenül felajánlottatok.
Még mindig ott tartok, hogy igazán nem fogom fel, milyen messze megyek. De nagyon jó érzéssel, szorongás nélkül indulok utamra. Szkeptikus volt mindenki, talán csak én hittem benne, hogy sikerül. A döntésem és, az elhatározásom végleges, csak rajtam múlik, sikerül vagy nem. Az ember életében kevés ilyen lehetőség nyílik meg. Nyilas jegy lévén, hosszú idő óta olvasom horoszkópomban, az utazást, az idegen kultúrák megismerését, de azt gondoltam az egyetlen kivétel én vagyok, aki ezt nem tudja megvalósítani.
Barátaim!
Remélem jó kedvvel, néha nevetéssel, néha könnyezéssel, vagy egy ejnye-bejnyével olvasgatjátok majd naplómat.
Címszavakban, gyorsan, mert a fiúkat ez nem érdekli. Új fodrász, új frizu, vonatjegy, a még lemaradt dolgok beszerzése. Nyargalás 31 fokban.
Mindenkihez el kellett mennem elköszönni. Furcsa érzések kerítettek hatalmukba, mert olyan ölelésekben volt részem, amit ritkán érez az ember. Nem búcsúztunk, csak elköszöntünk, de mégis valahogy más volt, mint máskor... Csak akkor éreztem ennek a jelentőségét, amikor megláttam barátaim szemében azokat a csillogó apró, titkolt könnycseppeket, amit aggodalmuk, szeretetük jeleként titkon próbáltak elfojtani. Elárulom nem csak a lányokéban... Én nem búcsúzni mentem, csak elköszönni. (Egyetlen ember van akitől nem búcsúztam, de Ő tudja miért nem.) Utána gondolkodtam el, bármi történhet, és ez fontos volt, ez az ölelés. Mindig sírni szoktam ilyen helyzetekben, de most valahogy nem éreztem, nem kerített hatalmába ez az érzés. Remélem nem valami megérzés diktálta belőlük sem.
Ezúton is köszönöm Nektek a segítséget, melyet mindannyian önzetlenül felajánlottatok.
Még mindig ott tartok, hogy igazán nem fogom fel, milyen messze megyek. De nagyon jó érzéssel, szorongás nélkül indulok utamra. Szkeptikus volt mindenki, talán csak én hittem benne, hogy sikerül. A döntésem és, az elhatározásom végleges, csak rajtam múlik, sikerül vagy nem. Az ember életében kevés ilyen lehetőség nyílik meg. Nyilas jegy lévén, hosszú idő óta olvasom horoszkópomban, az utazást, az idegen kultúrák megismerését, de azt gondoltam az egyetlen kivétel én vagyok, aki ezt nem tudja megvalósítani.
Barátaim!
Remélem jó kedvvel, néha nevetéssel, néha könnyezéssel, vagy egy ejnye-bejnyével olvasgatjátok majd naplómat.
