Magamról

Lassan ötvenéves leszek, gondoltam éppen ideje, hogy leírjam azokat a gondolatokat, amelyek foglalkoztatnak, olykor gyötörnek. Sokan nem értenek, vagy nem akarnak érteni. Sokszor fájnak, sokszor felemelnek és segítenek továbblépni ezek a gondolatok...

2010. július 4., vasárnap

Indulás előtt

2010. július 04.

Most pakolnom kellene, szendvicseket gyártani az útra, de itt majomkodok. Hűl a vodkám, ami egy nagyon fontos momentum!
Na megyek megnézem a bőröndöket, mert néhány dolgot ki kell szedni, nagyon "púpos", és nem fér be a kispárnám :-) !
Némi szelektálás után sikerült.
Belefért!!! Minden!
Útra kész vagyok! (Majdnem.)





Ezt pedig drága Barátaimtól kaptam!
Nem maradhat ki!


Csak egyet kell aludnom! Szerdán már lehet, hogy a képen látható finomságot (?) falatozom!

Cepelinai

A leginkább szlovák knédlire emlékeztető burgonyatésztába darált disznóhúst, olykor túrót töltenek. Nevét onnan kapta, hogy alakja kísértetiesen hasonlít az egykori Zeppelinekre (vagy akár egy rugby-labdára). A nagyméretű gombócból általában kettőt szolgálnak fel, tejszínes szósszal leöntve. Összességében olyan ízű, mintha túrógombócba túró helyett töltött káposzta töltelékét töltenék. Laktató, de a magyar ízlésnek talán kissé alulfűszerezett, ízetlen. A helyi sör jól passzol hozzá. (Az a fontos!)